Hétköznapok rapszódiája.

Én úgy tudnék szeretni. Miért nem hagyjátok soha?

Egy újabb vers, félek, hogy elveszik, itt pedig biztos jó helyen lesz :)

Szeretnék...

Szeretnék a hajnal vörösére kelni,
a pacsirtákkal versenyt énekelni,
a ki nem mondott kérdésekre felelni,
szeretnék megint fiatal lenni.
Az elfelejtett emlékeket újraélni,
a reményt újra remélni,
a lila ég alatt beszélni,
szeretnék újra a csillagokban élni.
És szeretnék újra táncolni a hajnalban,
levegőt venni a kanyarban
és remegni akaratlan
és hangoztatni, hogy ez hallatlan,
míg azt gondolnám, bárcsak
örökké tartana ez a fülledt, félhomályos, forró pirkadat.

2015. 01.06.

Ma egy nagyon kedves barátnőm barátja megkérdezte, hogy van-e blogom. Mert tetszett neki egy versem. Végül is eszembe jutott, hogy van, csak nem használom. Mert képtelen vagyok a rendszerességre, még egy ilyen apró dologban is. 

De mi van, ha nem is vagyok képtelen?

Majd meglátjuk :)

Az okos ember a jövőre tekint, a jelenben él, a múltra emlékezik. Hát, én azt hiszem, nem vagyok okos. Akárhogy is próbálkozom, elkísér a múlt.

Egy éve ilyenkor szerelmes voltam. Olyan szerelmes, mint előtte soha. És úgy láttam, ő is szeret. Kétségkívül sokat ittunk. De azt hittem, jó ember, tud vigyázni magára - és rám is. Bíztam benne.

Amikor úgy hiszed, valakit teljesen, széltében-hosszában megismertél, gyakran kell rádöbbenned, hogy tévedsz. De ebbe nem gondolsz bele akkor, amikor borgőzös álomból puha ajkak simítására, ölelő karok bujaságára ébredsz. És belemész a játékba, mert mért ne? Hiszen szereted, vágysz rá elmondhatatlanul régóta. Aztán bűnbánatos kék szemekkel ébreszt a hajnal. Nem mond mást, csak: Sajnálom.

Hát sajnáld is! Összetörtél, és bár nem álltam még lábra, tudom, hogy nem tarthat örökké e hatalmas Árny elnyomása, és hiszem, hogy te többet vesztettél, mint én.

Az enyémek a világ legeslegjobb barátai!

Nos, kezdjük csak a legelején. Pénteken és szombaton egy tanfolyamon vettem részt, megvallom, eléggé lankadt érdeklődéssel. Aztán szombaton, ebéd közben kaptam egy sms-t, hogy menjek ki fél2-re az állomásra, mert valaki küldött nekem egy csomagot.

Hát, mit volt tenni, mit nem, elballagtam. Jócskán fél2 előtt odaértem, így eléggé sokat kellett várnom... Aztán egyszer csak felbukkant a főbejáratnál az öt legjobb barátnőm!

Mint utóbb megtudtam, többen is lettek volna, de ketten nem értek rá. De lényeg a lényeg, fantasztikus hétvégét varázsoltak nekem!:)

Régebben írtam, de most végre tényleg át is tudom érezni. Remélem, nem múlik el ez az érzés, mert igazán felszabadult lettem tőle:)

A mi Dalunk

Napok, hetek múltak mellettem, s lassan
Eltűnt, kifakult szemeid kékje,
A szívemben elmosódott érzések
Káosza kavarog, hangod hallom
Még, bár fakón, színtelen, s nem játszom már
Életed sűrűsödő zenéjében.
Most már nem gondolok minden nap terád,
Most már nem kalapál szívem, ha rám nézel,
Most már érzem, hogy lesz utánad más is,
Hogy nem gondoltad komolyan, de mégis.
Érzem azt, hogy ez nem hiába volt,
Tudod te azt, szíved hogy megrabolt?
Mert benne látlak minden holdvilágos
Éjben, minden egyes üres pohárban
És eltévesztett-eltévelygett útban
És félreértett, kínos üzenetben
És az egész, bíborvörös őszben
Téged látlak, téged nézlek örökké. Amen.
 

Csalódás

A mai nap különleges-
Minden ember így véli ezt.
S nem látja, hogy
minden utca összehányva-
Ugyanúgy mint minden reggel.

A nap sem süt máshogy, csak te
gondolod, hogy különleges.
Várod, hogy ma
valaki, aki szeret, majd
Végre tényleg felkeres.

Egy pillanatra a nap is
kisüt, és rácsodálkozol:
E nap csodás,
Az életem, mért van az, hogy
még mindig rááldozom?...

És megint megtörtént. Egy évvel öregebb lettem. Igen, szeretem a szülinapokat, szó se róla. De, és ez valószínűleg most már mindig így lesz, ez most más.

A kisgyerek minden évben várja a szülinapját, az ajándékok, felfokozott jó hangulat, sok-sok süti miatt. De átlépvén egy bizonyos kort, nem válik-e minden évben ez az egy nap emlékeztetővé arra, hogy egy évvel előbb halsz meg?...

De én nem vagyok ilyen negatív. Tényleg nem. Csak azt sajnálom, hogy nem egy évvel ezelőtt van. Mennyi mindent másképp csinálnék...

Most azonban nincs más hátra, mint előre. Ebben a világban senki nem ér rá a múlttal foglalkozni. Egyszer egy ismerősöm - régen barátnak mondtam volna - azt mondta, ami történt, megtörtént, túl kell lenni rajta. És igen, ha a szemébe nézek, én is ezt látom - azt, hogy nem érdekli a múlt, gyorsabban túl tette magát rajt, mint én.

De amíg nem lesz más, addig továbbra is gyötrődve nézem, ahogy más térdén pihen a kezed, és másra veted gyönyörű kék szemed.