És megint megtörtént. Egy évvel öregebb lettem. Igen, szeretem a szülinapokat, szó se róla. De, és ez valószínűleg most már mindig így lesz, ez most más.
A kisgyerek minden évben várja a szülinapját, az ajándékok, felfokozott jó hangulat, sok-sok süti miatt. De átlépvén egy bizonyos kort, nem válik-e minden évben ez az egy nap emlékeztetővé arra, hogy egy évvel előbb halsz meg?...
De én nem vagyok ilyen negatív. Tényleg nem. Csak azt sajnálom, hogy nem egy évvel ezelőtt van. Mennyi mindent másképp csinálnék...
Most azonban nincs más hátra, mint előre. Ebben a világban senki nem ér rá a múlttal foglalkozni. Egyszer egy ismerősöm - régen barátnak mondtam volna - azt mondta, ami történt, megtörtént, túl kell lenni rajta. És igen, ha a szemébe nézek, én is ezt látom - azt, hogy nem érdekli a múlt, gyorsabban túl tette magát rajt, mint én.
De amíg nem lesz más, addig továbbra is gyötrődve nézem, ahogy más térdén pihen a kezed, és másra veted gyönyörű kék szemed.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.